Mondok Nektek egy mesét.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola, mondjuk az én iskolám a 60-as években. Reggel nagy táskával (mondjuk kisebbel, mint manapság szokás 🙁 ) elindultunk az iskolába, ahol a tanórákon mindenféle okosságokkal megtöltötték a fejünket. Majd a tanítás végeztével (60-as években vagyunk, 4-5 óránál nem volt több egy alsó tagozatos kisgyereknek), vittük a táskát hazafelé, és benne a házi feladatot. Otthon megebédeltünk, és délután nekiláttunk a házi feladat elkészítésének. Elővettük a füzetet, könyvet, és elkészítettük a leckét. Majd másnap a tanító néni (ritka esetben a tanító bácsi) beszedte a füzeteket, és ellenőrizte, jól dolgoztunk-e. Másnap megkaptuk a kijavított feladatokat, és mindenki megtudta, milyen munkát végzett. Itt a vége, fuss el véle …
Ésssss, elérkezett a 21. század. A mese ugyanúgy kezdődik, mint a 60-as években. De néhány helyen elindult a változás… Ma már minden háztartásban található számítógép. A mese az ebéd után másképp is folytatódhat. Elővesszük a számítógépet. No, nem, nem játszunk, lövöldözünk, fészbukozunk, minecraftozunk, LECKÉT ÍRUNK! A tanító néni (ritkább esetben a tanító bácsi) a Krétában kijelölte nekünk a házi feladatot. És mi pedig szépen elkészítjük a szá-mí-tó-gé-pen. Majd dolgunk végeztével, megadjuk a tanító néni (ritkább esetben a tanító bácsi) e-mail címét, és láss csodát, a munkánk máris ott landol az e-mail fiókjában, kijavítva, százalékolva.
És, tádám! Működik mobiltelefonnal is 🙂
Hol találhatók ilyen feladatok? Azt is elmesélem Nektek, sőt használati útmutatót is mellékelek hozzá