Mexikóban október 31-én indul és egészen november 2-ig tart a fiesta, azaz a Los Dias de Muertos, amelynek során az elhunytakat vidám ünnepségek sorozatával, étellel, itallal, virágokkal, füstölőkkel és más ajándékokkal várják vissza a család otthonába.
Ünnepüket élénk sürgés-forgás és készülődés előzi meg, beszerzik a dekorációs és hagyományos hozzávalókat, megvásárolják a díszítéshez szükséges virágokat, a gólyahírt vagy bársonyvirágot, amit az azték idők óta a halottak virágaként tartanak számon.
Az ünnep első napja október 31-e, amikor a mexikóiak az eltávozott gyermeklelkekről emlékeznek meg, asztalaikat, házaikat is ennek megfelelően díszítik. A nap folyamán elhelyezik a sírokon a virágokat, este pedig házi oltárt készítenek a lelkek fogadására. Erre gyertyákat, ajándékokat helyeznek, de elengedhetetlen tartozéka a víz és az étel is. Gyakran kerül rá kedveskedő gyerekjáték, édesség.
Mindenszenteket (Todos Santos) és Halottak Napját (Dia de los Muertos) a felnőtt halottak ünnepeként tartják számon, ilyenkor meglátogatják a temetőket, sírokat, gyakran gyertyafény, étel-ital és zeneszó mellett ott is éjszakáznak. Azokra a lelkekre is gondolnak, akiknek már nincs élő hozzátartozója, számukra a templomban állítanak külön díszített oltárt.
Az otthonokban a gyermekoltárt felváltja a felnőtt lelkek számára készített oltár, melyen már helyet kap a szeszes ital is. A konyhákban elkészül a „pan de muertos”, vagyis a halotti sütemény, melyet többnyire koponya-, csontváz-, ember- vagy állatalak díszít. Az ünnepi jó hangulatot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az emberek népes csoportokban, sokszor zenekari kísérettel meglátogatják egymást, esznek-isznak, énekelnek. A már-már karneválivá fokozódott össznépi jókedvet életnagyságú, jellegzetes mexikói kalapot viselő csontvázak színesítik, akik az üzletek előtt állva csábítják vásárlásra a járókelőket.
A gyerekek cukorból, papírból készült ajándékokat kapnak, az úgynevezett „calaverákat”, melyek általában halállal kapcsolatos ábrázolásokat takarnak.
A Los Dias de Muertos szimbóluma a vigyorgó és önfeledten táncoló csontváz, amelynek különféle változatai ilyenkor tömegével lepi el az országot, ezzel is gúnyt űzve a Kaszásból, és jelképezve a halállal szembeni kihívást.