Mindenszentek és halottak napja november 1-2-a, a halottakra való emlékezés ünnepe.Az 1. századtól kezdődően november elsejét szentelte az egyház a halottak emlékére. Az egész magyar nyelvterületen szokás volt ekkor a sírok megtisztítása, virággal díszítése. A római katolikusok a halottak lelki üdvéért régóta gyertyát gyújtottak a sírokon. Mindkét napot a néphagyományban számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak.
Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.
Szeged környékén “mindönszentek kalácsa”, “kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.
Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.
Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
November elsejének ünnepe, Mindenszentek előestéje (angolul “All Hallows’ Eve”, rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
Halloween eredete a pogány kelta hagyományokban gyökerezik, a keltáknál október 31-e volt ugyanis az év – és egyben a nyár – utolsó napja; amikortól a világosságot és a nap melegét felváltotta a hideg és a sötétség. Úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a halottak lelke hazalátogat, és mindenféle szellem, boszorkány, kobold, vagy lidérc lep el ekkor a falvakat, városokat. A babonás emberek, mivel féltek a köztük bolyongó rossz szellemektől, óriási máglyákat gyújtottak ekkoriban, vagy hogy elijesszék őket, maguk is ijesztő jelmezekbe bújtak.
Amerikában Halloween szimbóluma hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa.
Jack a hiedelem szerint egy részeges kovács volt, aki állandóan valami tréfán törte a fejét. Egy alkalommal magát az ördögöt is megviccelte; felzavarta ugyanis egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt annak a törzsére. Mivel az ördög irtózott a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, hogy megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.
Ehelyett odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és világító sárga gömb lassan Helloween szimbólumává vált.
Forrás: http://www.harmonet.hu/ezoteria/1228-mindenszentek-halottak-napja.html
http://www.mommo.hu/media/A_Halloween_eredete