Régebben sokszor kérdezték meg tőlem, hogy bírom a hat pici gyerekkel – nem egészen másfél év korkülönbség volt az átlag közöttük, így valóban egyszerre voltak kicsik. Lucám hat éves volt, mikor Soma megszületett, szóval nekem létszükséglet volt, hogy napirendünk legyen.
Állítom, hogy a napirend mentett meg attól, hogy néha össze ne roppanjak. Nálunk fix időben volt az ébresztő, fix időben a reggeli, a napi teendők pedig rendben következtek egymás után, így számomra is kiszámítható volt, mikor lesz egy kis szabadidőm. És persze fordítva is igaz volt, a gyerekek is tudták, mikor számíthatnak arra, hogy együtt vagyunk, és tudták, mi után mi következik.