Lassan elértük a szünidő felét, amikorra a gyerekek már túl vannak azon, hogy önmagában a rájuk szakadt szabadságnak is örüljenek: hogy nem kell korán kelni, este sokáig ébren lehetnek, tévézhetnek, elnyúlhatnak a szőnyegen elmélázva, és senki sem sietteti őket.
Ilyenkorra lassan előjön az unatkozooom-szindróma, így aztán sürgősen ki kell találni valamit! Persze az biztosan segítene, ha azt mondhatnánk, irány a tenger, de ha ezt nem tehetjük meg, akkor azt kiáltjuk, ki a szabadba!